Elég régen jelentkeztem már írással erre az oldalra, és igazából most sem terveztem, de tesóm kérésére pár fotóval és pár sorral megemlékeznék a RobotPók születéséről. Első látásra nem is gondolnánk róla, de egy – most nem nevezem meg – kínai online webáruházból rendeltem meg, amolyan unaloműzőnek.
Úgy terveztem, hogy linkelem a képeket és pár sort írok magyarázatként, csak egy ilyen “gyors cikk” stílusban.
A mindenféle szerszám nélkül szerelhető és összeépíthető szerkezet lelke ez az 1 db AA-s elemmel meghajtott erőgép. A motor nyomatéka valahol a semmi és a nulla között lehet félúton. Az átlátszó, színtelen műanyagba foglalt motor és áttételezés van egyedül “egybeépítve” a többi dolgot nekünk kell kitörni, kivágni, összerakni. Az elemtartóhoz a kábelek előre vannak blankolva, így ujjheggyel lehúzva a kábelvéget be is lehet kötni pusztán csak rácsavarva a + / – saruhoz, amit szintén mi helyezünk el az előre kialakított vágatokban. ( profik oda is forraszhatják.. Igaz már nekem is van forrasztóm, de valahogy nem éreztem szükségét. Bár így jobban megnézve egy kis szigetelőszalag azért feldobná. 🙂 )
A doboz amiben érkezett eléggé megviselt állapotban volt, de első ránézésre semmi sem sérült meg. Tartalmazta az összeszerelést segítendő más és más színű műanyag elemeket amiket egy keretből kellett kitörni. Olyan 5-10%-os alkatrészhiánnyal számoltam így látatlanban, mert hát.. Nah.. Ócsókicsikínai…
Mellékeltek egy összeszerelési útmutatót, de ahol lehetett igyekeztem magamtól megbírkózni a feladatokkal. A dobozán az áll, hogy 6 éves kortól, szóval becsület is van a világon. Mondjuk elgondolkodtató, hogy keleten ilyenekkel “játszanak” a gyerekek, amíg nálunk 6 évesen max. a gyurmát rágják… Érthetőbbé válik, hogy a robotizáció és az automatizálás terén miért járnak “picit” a nyugat előtt. A lépegető mechanika alapköve. Az elején még próbáltam a törési pontokat lesorjázni, nehogy akadás/szorulás legyen a végén, de aztán láttam, hogy amilyen illesztési hézaggal dolgozott a tervező, erről hamar letettem. Viszonylag a szerelés elején már előjött egy probléma. Mivel valószínűsíthetően olyan 10 millió darabos kistételben, manufaktúrában készülhettek az alkotóelemek, így a lépegető mechanika egyik furata ellentétes oldalra került, mint ahogy annak lennie kellett volna. Ezt kisollóval és körömreszelővel hamar orvosoltam. Összeszerelve. Két ilyen meghajtó egység van. A több izületes, lábak. MIvel pókról van szó, így csodával határos módon meg lett a 8 db láb. Valami ilyesmire gondolhatott a költő. Szóval akkor ezeket kell(ene) jobb és bal oldalra 2-2 db felrakni. Valahogy így… vagy mégsem? Ha a belső fogaskerék mozgását nézem, akkor ebben a pózban egyszerre akarnak lépni minden lábával…. Állni éppen megáll így a dolog, de elég instabil még ebben a formában. Jah, hogy 2 furat van… Az első lábak a belül a hátsók kivül vannak a tengelyhez csatlakoztatva. Vagy fordítva. A lényeg, hogy szemközti oldalanként ellentétes lyukban legyenek. Alulnézetből ilyen, amikor a meghajtóegységre rá lettek szerelve a lábak. A kereszt merevítő behelyezése után már sokkal stabilabban állt a lelkem. 🙂 Egész végig azon gondolkoztam, hogy a kis rózsazsínű gumicső hova kerülhet. Honnan hagytam ki…? Ugye, ha visszanézed a képeket akkor szinte mindegyiken ott van. De vajon honnan hiányozhat? Megvan! 😀 Az első lépéseknél hamar kideült, hogy a műanyag lábakkal szinte bármilyen felületen kapar a pók, mint tacskó a parkettán. Adjunk neki zoknikat! ( Itt azért nagy tisztelet, hogy ilyenre is gondoltak a messzi keleten. ) Ilyen lett. Na akkor vigyük terepre. 🙂
Működés közben, puha “talajon” tereptárggyal…
Összességében elmondható, hogy a kb. 3000 Forintnyi árát bőven megérte, amennyiben vevő az ember az ilyen kacatokra, amik nélkül egy életet lehet leélni, egészen addig, amíg nem látod meg valahol és rád tör a NEKEM KELL EGY ILYEN érzés. 🙂 Majd jó lesz az unokaöcsémnek, ha idősebb lesz pár évvel 😉 Köszönöm, hogy elolvastad!
