Kezdjük a szokásos “nem is tudom hogyan kezdjem-el”. Maradjunk annyiban, hogy amint megtanultam olvasni már az elején kiveséztem az Ég és Föld c. könyvet. Igazából képeskönyv, de azért adatok és leírások is szerepeltek benne. ( antiváriumban még beszerezhető ) Mindig érdekelt az éjszakai égbolt, de ez nagyon hosszú ideig kimerült abban, hogy szabad szemmel gyönyörködtem a látnivalóban.
Bő egy éve kapott el a gépszíj és kezdtem el költeni az eszközökre, kiegészítőkre és jobban beleástam magam a Youtube-on és az interneten fellelhető ismeretanyagba. Fontos kiemelnem, hogy teljesen nulla ismerettel vágtam bele a dologba és még most is a nagyon amatőr kategóriába sorolom magam. Igyekszem érdekesen és szórakoztatóan fogalmazni, de pár műszaki, optikai vagy egyéb tudományos megfogalmazás egyszerűen nem lehet kihagyni. Nem találtam fel közben a spanyol viaszt és nem is tudományos cikket olvasol, ezért kéretik úgy kezelni ha valamit esetleg rosszul magyaráznék. Ugyanakkor elég nagy eséllyel találhatnak az írásban érdekes és hasznos dolgokat azok, akik még csak most terveznek ennek a hobbinak hódolni.
A vizuális csillagászat elég sok részébe belekóstoltam, több-kevesebb sikerrel. Mivel egy részben hosszú és unalmas lenne az olvasmány – vlogolni pedig nem fogok – ezért több részre tagolom. Érintőlegesen próbálkoztam – leginkább elméleti síkon – a rádiócsillagászattal, de azt hamar elvetettem. Vidéken egy kertes házban elég jó méretű antennákat fel lehetne állítani és még talán rádiómeteor megfigyelésre használható is lenne, de itt a fővárosban nem sokáig hinnék el a szomszédok, hogy ruhaszárító van kint.
A legfontosabb pedig az, hogy ez nekem csak alkalmi hobbi. Tisztában vagyok vele, hogy miket kellene vásárolni és azzal is, hogy ezek ára a több 100 ezer ( millió ) Forintot is pikk-pakk átlépi, de nem akarok és nem is tudok ennyit költeni. Egy csillagászattal foglalkozó Youtube csatornán mondta az előadó, hogy minden felszerelés annyit ér, amennyire az ember megtanulta használni. Valamint, hogy az a legjobb távcső, amit használunk. ( lehet otthon 5 db másik, nagyobbnál nagyobb távcső, ha csak áll és nem használjuk vagy éppen az erkélyig/udvarig sem bírjuk a szomszéd segítsége nélkül kivinni, akkor az kb. semmit sem ér..)
Akkor kezdjünk bele, hogy ebből a Hold képből… (1.) 
…hogyan jutottunk el ehhez a Hold képhez. (2.)
Ahogy a mondás tartja “lehetetlen nincs, csak tehetetlen” ezért körülbelül egy éve, amikor először “fényt kaptam”, hogy márpedig én most azonnal elkezdem figyelni és megörökíteni – hogy másokkal is meg tudjam osztani az élményt – az égboltot még csak egy telefonállványom vagy tripod-om sem volt, mivel azelőtt egyikre sem volt szükségem.
Ami mindenkinek először eszébe jut, hogy “jéé, itt az okostelefonom a zsebemben” azon pedig van éjszakai mód, na meg amúgy is lassan több megapixeles a kamerája az új telefonoknak, mint a legnagyobb megengedett sebesség lakott területen belül km/h-ban, le is vadászom az összes csillagot – is – az égről hamar kudarcba fulladt. Az első legfontosabb, hogy kézből csak a túrista fotózik. A második pedig amikor Galilei után megtapasztalod, hogy “E pur si muove” ( És mégis mozog ( a Föld ) Csíkoznak a csillagok… A Földünk tengelykörüli forgása miatt az égbolton lévő csillagok, bolygók látszólag egy adott íven haladva szelik át az égboltot sötétedéstől reggelig. ( nappal is, csak akkor elég nehéz megfigyelni őket 🙂 ) Most a műholdakról és az űrállomásról nem beszélünk.
A (3.) kép ennek a speciális adapternek a segítségével készült az erkélyen. Egy tablet tartó, kartondoboz. Igazából pont ugyanolyan a kép minősége, mint amit ez technikai eszköz sugall. A doboz teteje 100%-os szűrőként funkcionált a szemközti utcalámpával folytatott direkt fényszennyezés elleni harcban. Az elmúlt egy évben rájöttem, hogy ezt a harcot egy nagyvárosban az amatőrcsillagász nem nyerheti meg… De legalább a kamera képe már nem remegett, maximum csak én a téli hidegben.
Ez a próbálkozás bármilyen gagyinak is tűnik rávilágított pár dologra. Először is arra, hogy sima Jpeg képformátumban fotózva – mint ahogy azt a legtöbb mobiltelefon kamera teszi – megapixel ide, gigapixel oda, fényszegény éjszakai égbolton a kb. 1 mm2 -es szenzor megközelítőleg nulla fotont gyűjt össze, legalábbis ami a csillagászati képrögzítést illeti. Növelni kell az expozíciós időt. ( ezt az akkori Huawei P8 Lite telefonomon nem lehetett beállítani ) Erősen ajánlott lenne mindent RAW formátumban fotózni. ( a RAW vagy bármilyen más 3 betűs nevű formátum azt jelenti, hogy a kész kép nincs tömörítve, feldolgozva a telefon által és a lehető legtöbb “nyers” képi információt tartalmazza. Ezt sem tudta a P8 Lite) A digitális zoom pedig csak mégjobban szétrombolja a képet.
Adjunk neki nagyobb optikát. Nagyobb lencse – igazából minden nagyobb egy telefon objektívtől – nagyobb optikai és torzítás mentes nagyítás. Gondoltam én. Az alacsony költségvetésű hobbi szigorú forgatókönyvénél maradva nézzük meg mi van a Nagy falon túl. 🙂
16x nagyításra képes 22 mm-es lencseátmérőjű és a mobiltelefon kamerája elé csiptethető “távcső”. ( külön halszemoptikával és makró lencsével, amiből biztosan van odakint még vagy 152 millió db legyártva és csak a csomag súlyát gyarapították. Egyiket sem használtam, viszont a mellé adott bluetooth-os távkioldó az egyik legnagyob találmány és a csomag legértékesebb része. Összepárosítva a mobiltelefonnal “el tudjuk vele sütni” a kamerát, annélkül, hogy hozzáérnénk. Mínusz egy “képremegés faktor”. Nyugi… Lesz még bőven.
Egy ilyen állványba belerakva – vagy egy mobiltelefonos tripodra – kész is a mini teleszkópunk. Tripodom is volt, de eltört és a régi fotót sem találtam meg róla. ( minden kép saját a cikkben )
Azt azért említsük meg, hogy ha mondjuk egy optikus vagy aki jártasabb a lencsék világában megnézné azt a csodát, akkor lehet, hogy sírógörcsöt kapna a nevetéstől, de hát olcsó volt. 😉 Meglepően stabilan lehet a telefonra rögzíteni és akármennyi*valamennyit is nagyít a kütyü mégis csak nagyobb lencse több foton. ( A foton ugye az maga a Fény. Mi pedig azt gyűjtjük és szó mi szó elég kevés van belőle éjszaka) Az (1.) fotón szereplő Hold képhez viszonyítva ami fókuszálatlan, beégett és minden baja van, az alábbi képen a P8 Lite kamerája + a kínai lencsetoldat már egy élvezhetőbb fókuszálalan és beégett képet produkált. Ohh.. a haladás útjára léptem. ( azt meg kell jegyezni, hogy a fél/telehold fénye eléggé uralja az éjszakai égboltot. Pl. ha jól tudom a profi mélyégfotósok ki sem mennek fotózni ha világít a Hold, mivel nagyon sok halvány égi fényt egyszerűen elnyom a fényereje. Aki pedig célirányosan a Holdat akarja fotózni, annak sincs egyszerű dolga )
Van itt minden ami csak rossz lehet egy képen, de mégis jobb, mint az (1.) kép. A Holdnak is kezd körvonala lenni. Időközben a jó kis sárgás fényű utcai lámpákat lecserélték még jobb fényerejű LED-esre… Valami szakkönyvben ez jó lenne mintaképnek, hogy “A Kép, ami az összes optikai torzítást tarltalmazza”.
Elhatároztam, hogy mint az amatőrcsillagászok 99%-nak az első megfigyelt és fotografikusan megörökített égi objektuma a Hold lesz. Amíg ezt a világító és eltéveszthetetlen célpontot nem tudom rendesen megfigyelni és lefotózni, addig nem sok értelme van mélyebben beleásni magam az égbolt rejtelmeibe. Elég sok fotó született ezzel a módszerrel a hűséges égi kísérőnkről, van amit éppen jól elkapott az autófókusz, van amit nem. A legtöbb amit elértem, hogy a Hold felszínén lévő sötétebb és világosabb “pacák/foltok” néha mintha láthatóak lettek volna.
Nem. Nem lehet látni tudomásom szerint semmivel sem az Apollo küldetés által hátra hagyott dolgokat a Hold felszínén. Közben olvastam és hallottam ilyen ismeretlen fogalmakat, mint felbontóképesség, manuális fókusz, ISO érték, képfeldolgozás, stack-elés és hasonló nyalánkságok, valamint azt, hogy a nagyobb az mindig jobb.
Mégnagyobb lencse kell a telefon elé…
Folyt köv.
